Velmira az ágya szélén ült:
„- Eddig egy férfihoz sem vonzódtam úgy, mint hozzá. Tristan jobb hatással van rám, mint bármely más férfi eddig az életemben. Sokat segített, már azzal is, hogy meghallgatott, beszélt hozzám. Még akkor is, amikor nem egyszer kicsapta nálam a biztosítékot. Jól esett. Erre volt szükségem. Házas... biztos, hogy házas.. a jó férfiak mind elkelnek… A „jó” lehet, erős kifejezés az ő esetében.De amit csinál, abban is nagyon jó. Nem egy férfi lepődött meg a kijelentéseimen. Nem értem a többi nő, miért nem látja azokat az értékeket egy férfiban, amiket én. Tristan látja bennem a nőt? Vagy csak egy újabb alany vagyok számára, akit mindenáron le akar fektetni? Én egy értékes nő vagyok. Nem vagyok jó szeretőnek. Azért nincs senkim, mert csak ő van nekem. A másik fickóval pedig nem tudok beszélgetni két mondatnál többet. Csak egy férfi... több nem kell... ”
Szerda reggel, azon gondolkodott, mivel jövő héten megint az öreg lesz, bővíteni fogja az ébresztőjét még egy mondattal. A kitalált szöveg még kérdéses, némi finomításra szorul. A mai megjelenése megint csak az időjárástól függött. Sajnos hidegebb volt kint. Velmira ugyanazzal a busszal indult el, mint tegnap.
Tristant pont kiszúrta az utca másik végéről. Egy időben érkeztek:
- Jó reggelt hölgyem! Ön is késik, mint én? Mit gondolsz, mit szólnának, ha együtt mennénk be? Kitudja ezek honnét jöttek, mit csináltak... gondolják.
Velmira elmosolygott:
- Jó reggelt neked is. Felőlem, úgy is tudják, hogy udvarolsz nekem.
Ahogy haladtak az iskolaközpont szíve felé, Tristan bele is vágott:
- Nos? Elég régóta tart már ez köztünk. Egyszer el kell kezdeni. Akarod vagy sem?
- Persze, hogy akarom. De a holnap nem jó. Családi ügy.
- Olcsó kifogás... Akkor ma? Vagy péntek?
- Tegnap azt mondtad, csak a csütörtök jó…
- Jól van, majd odabent ezt megbeszéljük.
A teremben senki se tett megjegyzést rájuk. Leültek a helyükre. A nap javában semmittevéssel és nagyobb „szünetekkel” telt.
Velmira megint csak kereste a csendes zugokat. Tristan csatlakozott hozzá:
- Nos hölgyem? Péntek vagy ma?
- Ma nem jó, dolgom van. A péntek kérdőjeles...
- És a csütörtök, a holnap?
- Mondtam már, nem jó…
- A pénteket el tudod intézni, hogy jó legyen? Holnapra várom a választ.
Velmira egyedül maradt:
„- Igaza van. Két hónapja megy ez a macska egér játék köztünk. Persze, hogy határozott lépést vár. De hát házas ember! Kitudja milyen a felesége, lehet egy indulatos nő. Engem már támadtak meg nők, féltékenységből... Nem túl kellemes emlékek azok. Igen, én is szeretem a szépet és a jót, és vagyok olyan bátor, hogy hangot is adjak neki! Csak pont én vagyok az, aki folyton megszívja..l Rossz érzetem van.”
A következő szünetben megint egyedül, ugyanazon a helyen. Most Lesley csatlakozott hozzá, hogy kicsit beszélgessenek A fiatalembernek sikerült megnevettetnie Velmirát. Majd együtt mentek vissza a terembe. Bezzeg ekkor mindenki mondta a magáét, tapsolt, meg ami belefért. A két fiatal csendben foglalt helyet. Tristan felnevetett:
- Tudod, ha nagyon fasza gyerek akarsz lenni, akkor ezt mondod: „Nagyon jó volt! Majd délben megismételjük!” - majd Velmirára pillantott – Ugye, hölgyem?
Velmira nem kommentálta hangosan gondolatait:
„ – Én nem vagyok olyan... Ne rontsd a jó híremet, te házasságtörő!”
Tristan elkényelmesedett a székben:
- Most biztos haragszik rám…
Az utolsó szünet után, mire Velmira belépet a terembe, látta mindenki indulásra készen áll és sietve lécel le:
- Ennyi volt? Megint itt akartatok hagyni engem egyedül, mint a legutóbb?
Néhány pillanat múlva kettesben találta magát Tristannal. Aki elment az ajtóhoz és vissza:
- Mi van hölgyem? Gondolkodik a pénteken?
- Semmi. Azon még nem. Inkább régi dolgokon.
- Mi a baj? Jöjjek, simogassalak meg?
Velmira ellenkezett:
- Inkább ne…
- Miért ne? Nem bántalak - simogatta a nő hasát, bal mellét s közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja az arcát.
- Mások bántottak…
- De én nem...
- Te nem, és ez fura…
Együtt indultak kifelé, ahol Tristan folytatta:
- Úgy rá csapnék a fenekedre... a farkammal… Tudom, hogy lehetek ennyire bunkó…
- Nem vagy bunkó..
Majd magában folytatta:
„ – Csak olyan perverz és mocskos a fantáziád, mint nekem.”
A parkoló autók felé haladva, Tristan a nő felé tekintett:
- Kik bántottak és miért?
- Mond csak, a feleséges indulatos nő? - tért ki a válaszadás elől.
- Ami azt illeti, szoktunk ordibálni egymással, de amúgy elvagyunk.
Velmira legszívesebben homlokon csapta volna magát:
„- Fantasztikus! Most nagyon sikerült megnyugtatnod.. Gratulálok...”
Az utcához kiérve a szőke nő még reménykedett:
- Veled otthon tényleg minden oké?
- Igen. Csak azért csajozok, mert szeretem a fiatal szép nőket. De ezt már mondtam.
- Igen, mondtad...
Elköszöntek s elindultak a maguk dolgára. Velmira lógatta az orrát:
„- Csak a szex miatt kedves velem. Mint nő, messze nem érek neki annyit, mint ő nekem... Ez túl egy oldalú...”
Otthon, szokásosan telt a napja. Javában zenével nyugtatta magát. Néha felnézett egy közösségi oldalra, hátha talál valami jó olvasnivalót. Online ismerősökkel most se volt telt ház a Chaten. Jó ha egy-két ismerőst talált fent. El se tudta képzelni ezek után mi legyen Tristannal. Nagyon vonzó férfinak találja, s szívesen tartaná vele a kapcsolatot a továbbiakban. Kitudja, lehet az élete, úgy hozza, szűksége lesz egy támaszra. Olyan gondolatai is támadtak: lehet, meglepi valamikor a nyáron a férfit egy váratlan hívással:
„ – Várlak a romkocsmában, csinosan egy sörrel.”
Velmira elfeküdt egyedül a hatalmas ágyán, s végre elmosolyodott:
- Nem érdemel meg. Hiába vonzó, okos és tökös a többinél. Meg vagyok átkozva? Bár, nem ártana a kor skálát kiterjesztenem a negyvenes férfiakra. Csak hát ott az a rizikó, mint Tristannál... Házasok, családosok… Én pedig nem vagyok jó szeretőnek... Ha eddig nem tudtam elfelejteni, akkor a továbbiakban is nehéz lesz. Mit mondjak neki? „Bocs, túl jó nő vagyok, ennél többet érdemlek?” Megbántani azért még se akarom… Még is miben nyilvánul meg az, hogy „túl jó nő vagyok”? Én fiatalabb vagyok nála, ő pedig okosabb, tapasztaltabb nálam, jóval... Szép pár lehetnénk. Kiegészítenénk egymást… Csak én látom így? Egy „ordibálós” feleséggel szemben, nem rúghatok labdába. Kétlem, hogy a továbbiakban is reménykednem kellene. Zárjuk le végre, ne kínozzuk tovább egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése