Hétvége.
Velmira megkívánta a pudingot. Cseppet se édes szájú. Ezért igen furcsának tarja, miképp is lehetséges ez. A konyhában kavargatás közben Tristanra gondolt. Jövő héten vele lesznek újra órái. Utána egy hétig megint nem látja. Csak a szóbeli vizsgán. Megint ideges lesz? Türelmetlen és unott? A férfi eddig igen jól vette az akadályokat. Bármennyire nem volt kedve a csoporttal foglalkozni, de mégis lelkiismeretesen leadta az anyagot. A nő a régi önmagát látta benne. Sok olyan tulajdonságot fedezett fel a férfiban, melyeket egykor ő maga is birtokolt. Hiányzott a régi énje. Bár tudná, miképp zökkenhetne ki ebből az állapotból. Talán a jövő hét öt napja megteszi a hatását? A nő azt kívánja, bárcsak rá mosolyogna, beszélne hozzá: „Nincs semmi baj”. A többi vágya persze csak álom marad...
Az egyik haverja tippjére, változtatott a reggeli ébresztője szövegét. Pontosabban, kiegészítette némi "extra" mondattal. Holnap hétfő, végre újra láthatja őt. Az új ébresztő szövegek, vajon ösztönzően fognak hatni rá?
Reggel hat óra környékén, megszólalt az ébresztő. Pontosabban hat óra harminc perckor, evvel a szöveggel:
- „Jó reggelt! Ma szexinek kell lenned!”
Velmira feküdt tovább mosolyogva, s szokásához híven róla ábrándozott. Hat óra negyvenöt perckor megint csengett az ébresztő:
- „Kelj már fel, bazdmeg! Meg akarod szerezni a fickót vagy nem?”
A szőkeség elővette a fésűjét, s neki állt készülődni.
Már éppen a kávéját kortyolgatta, amikor már a harmadik csipogás hallatszott ki a szobájából. Bement, s elolvasta az ébresztő szöveget:
- „Jól van... ma sem lesz szex... De azért ne felejts el felkelni...”
Velmira mosolygott és legyintett.
A suliban a csoporttársait nagyon meglepte a korai érkezésével. A szőkeség csak ennyit mondott nekik:
- Változtattam az ébresztőmön.
Lehet Tristan is meglepődött, bár Velmira ebből semmit se érzékelt. Hiszen ezen a napon a hátsó sorban ült.
A nap folyamán a szemeik olykor-olykor összetalálkoztak. Haragnak semmi jele. A hangulat vidám volt. Velmira szünetekben kereste a legcsendesebb zugokat. Ahogy elhaladt a portánál Tristannal megint összetalálkozott a tekintete. A férfi egyenesen a nő szemébe nézett. Közben valaki Velmiráról mondott véleményt:
- Jó nő.
A szőkeségben felmerült a kétely, talán Tristan már nem tartja őt annyira vonzónak, mint a tanfolyam legelején.
Újabb reggelre virradt. Ugyanabban az időben ugyanazokkal az ébresztő szövegekkel kezdetét vette a nap. Velmira hamar felöltözött. Az ablakon kitekintve merész ötletre szánta el magát. Ma tényleg szexi lesz! Változtatott a megjelenésén, pontosabban az öltözetén.
A
buszt, amivel eredetileg indulni szeretett volna, már el is késte.
De a suliból még korán sem. Ha következővel indul, majdnem egy
időben fog megérkezni a suliba Tristannal. Pár perc késéssel be
is ért. Tristan autóját se kint az utcán sem pedig bent az
iskolaközpont udvarán nem látta. Bent a teremben a már megszokott
egyszemélyes ellenőrzőbizottság tartott felvilágosítást a
következő hétről.
Velmira egy megemlített személyről máris rosszat sejtett, s gyorsan helyet foglalt. Az öltözetét a teremben mindenki megcsodálta. Végül sietve beesett Tristan is. Elsétálva a nő mellett, egy pillantást vetett reá.
Tristan és a másik tanár kimentek a teremből. Miután a szexi negyvenes visszatért, rögvest szünetet hirdetett. Velmirának gyanús lett maga mögött a csend. Egy pillanatra hátra tekintett:
„- Ez komoly, édes kettesben maradtam Tristannal? Eddig ilyen se volt még...”
Rögvest visszafordult s úgy tett, mintha mi sem történne.
- Hogy van hölgyem?
Velmira a férfi felé nézett:
- A szokásosan, köszönöm.
Tristan elment mellette:
- Jár még romkocsmába? Ismerkedik?
- Nem. Azóta nem.
- Nem üzentél.
- Pedig írtam SMS-t.
Tristan pislogott:
- Pedig nem...
Velmira belepirult a kínos helyzetbe:
- Ha nem sikerült, akkor ezt az SMS-ezést nem kellene erőltetni... Nem vagyok egy műszaki zseni.
Tristan lehajtotta a fejét:
- Értem én…
A szőkeség felállt:
„- Ez egy szőke nőnek elnézhető... remélem…”
Kint a folyosón, Tristan alaposan végigmérte a nőt:
- Ma nagyon csinos vagy! Szexi... tetszik. Haragszol rám?
Velmira nyugodt hangon válaszolt:
- Nem haragszom rád. És te rám?
- Én rád mindig haragszom!
Velmira újra a gondolataiba mélyedt:
„- Akkor bilincselj meg! Tudom, hogy rossz vagyok!”
A portánál leültek egymás mellé. Tristan még faggatta a nőt:
- Még mindig probléma van otthon?
- Egy ideig nyugi volt... Tegnap, meg azelőtt volt „buli”.
- Az hogy?
- Öcsém elvitte otthon a fél étkészletet és rajtam verték le, megint. Nem fogok miatta újat venni… Szóval, miatta már megint „buli” volt otthon...
- Pontosabban botrány.
- Én „bulinak” mondom. Ha úgy fogalmaznék, hogy botrány, akkor aggódnának értem.
- Ez valami fokozat?
Velmira csak mosolygott:
„- Valami olyasmi…”
Ez a nap is igen jó hangulattal telt. Többet tartózkodtak odakint, mint bent a teremben. A folyosón Tristan elkapta a nőt néhány mondatra:
- Nem viszlek romkocsmába, mert megint le fogsz koptatni. Inkább hozok bort és menjünk el egy helyre.
Velmira percekig csak lesett:
„ – Miért koptatnálak le? Örülök, hogy veled lehetek.” - majd magáhoztért - Milyen helyre?
- Tudod te azt. Párszor már beszéltünk róla. Akkor csütörtökön.
A nő mély sóhajt vett:
- Már megint megszabod az időt…
- Pénteken itt végzünk, mindenki szétszalad. Megy a dolgára. Én nekem is dolgom van. A csütörtök nekem jó. Szívesen kényeztetnélek. Rád áldozom a szabadidőmet. Adok időt, holnap választ várok.
Velmira mosolygott s elindult a terem felé:
„ – Miért ennyire fura? Ezen a héten pedig szokatlanul jó kedvű. Valami megváltozott… Van egy másik nő vagy netán otthon javult a helyzet? A múlt hónapban nem ilyen volt…”
A tanítás után, Velmira elköszönt a többiektől s elindult. Néha hátra nézett, de nem látta Tristant. A férfi nem sietett. Ahogy tegnap se. Bizonyára lebonyolított pár telefont a munka előtt.
A nő aznap este elfeküdt az ágyán. A napot idézte fel, pontosabban minden egyes szót, ami közte és Tristan között elhangzott. Jobban vonzódik a férfihoz, mint a férfi hozzá? Csak egy alkalom lesz, ennyit ér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése