Black Glove and Shackle 10. rész: Jó szándék és a vizsga nagy napja Írta: *Kyra* (+18)

A nő a hét elején nehezen ébredt. A hét első napját egy órás késéssel kezdte. A tanárok kissé aggódó tekintettel nézetek rá. Az erkölcsi bizonyítványával nem volt semmi probléma. Csupán félreértés történt. Az a tanfolyam végéig érvényes. Munkakezdés előtt követelik meg a friss erkölcsi bizonyítványt. Velmira egyre jobban kedvet kapott rendőr járőr tevékenységhez. Érettségivel rendelkezik, bár fizikai alkalmasságáról kételyei voltak.

Lehet, Tristan miatt vannak ilyen gondolatai?

Ismét felkapta a fejét, amikor Burke tanár úr kijelentette, hogy jövő héten hétfőn a „szünetben”, a lógósok Tristannal lesznek beosztva. Ezen a napon fogják ledolgozni a kimaradást. Aki ezen nem vesz részt, az nem vizsgázhat le. Velmira máris legyezte magának, hogy ne felejtse el. Ha kérdezik miért jelent meg, akkor a válasza határozottan ez lesz: „ Ki az a hülye aki otthon marad, ha itt ezerszer jobb a társaság és a hangulat?”

Szerdán a fővárosból érkezik hozzájuk egy úr. Állítólag ő lesz a vizsgaelnök. Velmira az este folyamán rákapott a Depeche Modera. Azt hallgatta az ágyán fekve.

A vizsgaelnök jó fejnek bizonyult. Jó buli lesz vele majd a gyakorlati vizsga. Az utolsó napokban próba írásbeliken vettek részt. Velmira unottan firkantott rájuk valamicskét. Ötvenegy ponttól lett kettes. Velmira összesen 40 pontot ért el. Dolgozatát nem adta le, ne hogy Burke tanár úr tövig rágja a körmét izgalmában miatta.

Másnap, szombaton, Velmira elszomorodott. Tristan nem jelent meg az írásbelin. Pedig emlegették, hogy ott lesz. Minden rendben zajlott, izgalomnak alig volt jele a teremben. Az eredményeket másnap fogja megtudni Lesley-től.

Lesley ahogy ígérte, meg is írta:

- „Gratulálok 62 pontot értél el! Átmentél! Bár a tanár úr kicsit csalódott benned...”

A chaten, este folyamán úgy döntöttek, a vizsga előtti szünetben bemennek beszélgetni, lazulni kicsit a többiekhez. Tristan amúgy se az a típus, aki minden áron megakarja szívatni az embereket...

Hétfőn Lesley-vel találkozott, s együtt mentek be a másik csoport termébe. Meglepődtek, amikor csak Tristant látták meg a teremben:

- Jó napot, hát ti? Nektek szünetetek van. Jártok? Együtt vagytok?

Velmira és Lesley rázták a fejüket. Tristan továbbra se kímélte őket:

- Hát honnan jöttetek?

Lesley halkan válaszolt:

- Otthonról...

A idősebb férfi felkapta a fejét:

- Tőletek? Itt valami már van...

A nő mérgesen rámorgott:

- Dehogy is...

Tristan a jó szokásához híven lökte a dumát:

- Nálatok senki se bukott meg, de a másik csoportban igen. Nem is egy valaki. De most komolyan, tényleg nincs köztetek semmi? A hölgynél voltál, mi?

Velmira már nagyon unta. Lesley-n is látszott, hogy kellemetlenül érezte magát. Velmira tisztázta a helyzetet:

- Én hozzánk nem viszek fickót. Olyat biztos nem, akit meg akarok tartani.

Tristan vigyorogva Lesley-re pillantott:

- Hallod? Ez jó pont neked!

Lesley a vállát vonogatta:

- Hát, ja...

Tristan még mindig nem hagyta abba, nagyon izgatta a téma:

- Vagy panzióban tervezitek?

Lesley halkan így folytatta:

- Tudok egy jó helyet... - rögvest mondott is egy árat. Amire Tristan és Velmira felkapta a fejét. Tristan a fejét rázta:

- Én annyit egy nőért se nem adok ki!

A téma Tristan kijelentésével véget is ért.

Ahogy haladtak kifelé az épületből, az útjaik szétváltak. Tristan és Velmira átmentek a klubhelyiségükbe, a romkocsmába. Két és fél korsó barna sört hajtottak le.

- Csodálkoztam, amikor megláttalak benneteket. Azt hittem összejöttél vele.

- Pedig nem. Mondtam már, hogy nem az estem. Foglalt a szívem.

- Gyere össze vele. Én örülnék, ha találnál magadnak valakit. Másrészt miért jöttetek?

- Gondoltuk benézünk, beszélgetünk kicsit. Megmentünk téged az idiótáktól, ha épp úgy adódik.

Tristan ezen elmosolyodott:

- Ez kedves volt tőletek. Nem volt velük gond. Már reggel nyolc előtt kint topogtak. Be voltak szarva rendesen.

- Hiányoztál.

- Hiányoztam, és nem dugunk?

Velmira elpirult.

Tristan közelebb hajolt hozzá s megnyalta a fiatal nő arcát:

- Te engem megmentesz.

- Te is engem - nézett Velmira a férfi szemébe. Majd hosszas beszélgetésbe kezdtek. A férfi sokat mesélt magáról: Fiatalabb korában diszkóba járt, egy évig volt katona és a jelenlegi munkájáról. Magáról a tanfolyamról. Ez a csoport után is van lehetősége több csoportban jogot oktatni. Csupán az ostoba, aluliskolázott emberektől tart. Úgy érzi, innentől már nem fogja magát olyan jól érezni, mint Velmiráék csoportjával.

Tristan végül témát váltott:

- Holnap úgy készülj, hogy együtt töltünk két teljes órát. Hidd el, nagyon jó lesz.

Ezzel a mondattal az Útjaik elváltak, ki-ki a maga dolgára indult.

Reggel a tükörbe nézegette magát. A kialvatlanság jelei nem látszottak a szemein. A hányingere is elmúlt, azonban enni nem tudott. Összeszedte magát, a cuccait, s elindult.

Tristan amint meglátta felpattant a székből, hogy üdvözölhesse a nőt. Velmira szomorúan szólt hozzá:

- Ne haragudj, de nem vagyok jól...

Tristan megértően megcsókolta:

- Elhiszem, tiszta stresszes vagy. Két nap múlva vizsga, szerintem ne erőltessük. Nem jó erőltetni, én pedig szeretném, ha jó lenne. Majd a jövő héten. Addigra biztos jobb lesz.

Velmira szíve erősebben dobogott, mint eddig.

Kicsit még időztek, majd átmentek a romkocsmába ahol összebújtak. Zenét hallgattak, beszélgettek. Ittak egy sört.

- Képzeld én még zenével is készültem - mondta a férfi. Velmira elmosolyodott.

Tristan így folytatta:

- Én a dupláját fizettem volna annak, amit az a magas srác mondott.

- Te nem vagy normális...

Tristan felnevetett:

- Nekem megéri, mert te különleges vagy. Nagyon akarom veled. Legyél a barátnőm!

A férfi haza vitte a nőt. A kocsiban döngött a zene. Velmira nem igen bírta a hangerőt. Tristan néha énekelt is. A szőkeség megmutatta a férfinak, hol lakik, aki kicsit tovább hajtott s leállította a motort. Kiszálltak a kocsiól és ismét átölelték egymást. Velmira áradozott:

- Veled élvezet zenét hallgatni!

Tristan megcsókolta:

- Holnap beugrok a melóból a vizsgára. Jövő héten pedig majd hívj, és megbeszéljük.

Velmira a vizsga napján, hiába várta a férfit, nem jött el. A csoporttársai is várták. Neki is szántak egy üveg bort. Burke tanár úr felajánlotta, hogy elviszi Tristannak. A csoporttagjai mind sikeres vizsgát tettek. Velmira kezet fogott a két idősebb oktatójával, amikor a bizonyítványát átvette.

Ahogy kitette a búcsú után lábát az iskola központból, úgy érezte magát, mint akit kilakoltattak. A nő egyedül haladt végig az utcán, Tristan autóját még ekkor sem látta sehol.

Végre elérte a célját. Kezében a kulcs, hogy újra bizonyíthasson. Az, hogy Tristannal és vele mi lesz, az a jövő zenéje. A megérzései azt súgják, ha a jövő héten nem is hívja fel, a munkájuk során biztos fognak találkozni… vagy így, vagy úgy.

11. rész: Türelem és remény