Csütörtökön a suliba menet, megint csak lógatta az orrát és halkan mondta a magát:
- Házas, van két gyermeke, meg egy „ordibálós” felesége, akivel elvan. Boldog férj, aki nagyon szereti a nőket.. Nem fog szerelmet vallani, nem fog könyörögni, simán tovább fog lépni és örökké kitöröl az emlékezetéből. Én meg miatta nem fogok magamhoz közel engedni egy férfit se. Ez van, nem vagyok gép… és ez egy értékem a sok közül, amit sokan nem képesek megbecsülni...
Egy pillanatra megállt:
- Decembertől idáig kitartott... Nem ismerkedett más nőkkel. Nem semmi.. ráadásul nagyon jó hatással volt rám. Megérdemel annyit, hogy mindezt megköszönjem neki. Kitudja, valószínűleg pislogni fog, és totál szőkének fog nézni… - majd megint a gondolataiba mélyedt:
„ – Érdekes lenne, ha azt mondaná: „Hazudtam! Nincs feleségem, egyedül nevelem a gyerekeimet. Kérlek, gyere hozzám feleségül!” ..ja persze, túl szép lenne...”
Majdnem elnevette magát ezen a sületlenségen, s folytatta az útját. Tristan autója már ott várakozott a parkolóban. Velmira lassú léptekkel elhaladt mellette.
Bent a portánál a férfi már várta. Nem volt egyedül. A portás és egy csoporttársa is ott tartózkodott. A férfi mondott valamit, amire a nő nem tudott mit reagálni. Ezért bölcsebbnek látta, ha hallgat és bemegy a terembe a többiekhez.
A szünetben megint csak egyedül, csendes helyen tartózkodott.Tristan oda ment hozzá:
- Hogy van hölgyem? Ne is foglalkozzon a többiekkel...
- Jobban szeretem a csendet és a nyugalmat.
Tristan rögvest a lényegre tért:
- Nos? Igen?
- Nem.
- Nem?
A nő megismételte, de határozottabban:
- Nem.
- Jól van. De legalább mondtál valamit. Ez a lényeg. Okés?
Velmira kicsit le volt törve. De legalább fellélegezhetett. Tristan arcán nem látszott a csalódottság jele. Lehet a nő válasza elszomorította, bár ennek jelét bizonyára nem akarta kimutatni:
- Azért vigyázz magadra. Oké?
- Oké...
A nő megkönnyebbülve tért vissza a terembe. A férfit változatlanul kívánta s vonzódott hozzá. Valami azt súgta neki, a tanfolyam után is fognak találkozni:
„- Az ő élete így kerek. Mindene meg van. Egy nap én is eljutok idáig!”
A tanítás végén, megint kettesben találták magukat:
- Jó pihenés hölgyem!
- Jó pihenést? Sajnos ez nem úgy megy...
- Szóval, nem.
- Attól még, hogy azt mondtam, még nem jelenti azt, hogy nem akarom.
- Ha akarnád, belemennél.
- Fel foglak hívni. Amint a dolgaim úgy adódnak.
A férfi meglepetten felé nézett:
- Na, ennek örülök.
A portánál Tristan megállt:
- Én még maradok, egy hívást le kell bonyolítanom. Vigyázz magadra! Szia!
- Te is, szia!
A nő az este nagy részét zenehallgatással töltötte, majd este kilencfelé megnézet egy izgalmas filmet. Ösztönző hatással volt rá: Kaland, küzdelem, szerelem... minden, amire vágyik. Teljesen átélte a főszereplő hölgy szerepét. A film után, már még jobban várta a tavaszt és a vizsga végét. Végre bele akar vágni, újra felépíteni mindent, ami körülötte úgy hirtelen összeomlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése