Velmira a vizsga után egész jól átvészelte az utána következő próbamunkát. Szinte semmittevéssel telt. Természetesen pont ez volt benne a legnehezebb. A fárasztó alakok jöttek-mentek és minden olyan volt, mintha megállt volna az idő. A papírokra egy hónapig várt, az igazolványára a munkához, talán még többet. Velmirának még ezeken kívül, továbbra is kijárt a kellemetlenségekből…
Ahogy jött a tavasz, máris elkapott egy fránya vírust. Mire végre, úgy ahogy meggyógyult, mehetett is utána járni, miért kapta a rejtélyes összegeket, amit ő nem igényelt. Amire gondolt, úgy tűnt igaz. A pénzt vissza kell majd fizetnie...
Egy nap a munka házhoz jött. Sajnos az igazolványa nélkül, nem vállalhatta el. Aki felajánlotta, őt régről túl jól ismerte. Sajnos vele kapcsolatban a saját bőrén is tapasztalt, egy és mást.
Alig pár nappal később Lesley mesélte neki, sikerült elhelyezkednie a szakmában. Az egyik kollégája mesélt neki. Lesley le is írta a nőnek, mit mesélt neki Tristanról. Nem igen értette elsőre mi köze lehet a férfi munkájához, az alkohol. Miért menne be a diákjaihoz részegen?
Meglepetésére alig egy hét múlva, egy SMS érkezett Tristantól. Velmira arcára mosoly derült, és hosszú percekig nem lehetett lekaparni onnét:
„- Hívjam fel most? Közöljem vele, sajnos nem tudunk találkozni, mert beteg vagyok? Lehet, szegény azt hinné, le akarom koptatni…”
A szőke nő, egyáltalán nem volt boldog. Sokat gondolt Tristanra. Nagyon hiányzott neki a férfi.
Reggelente alig volt hangja. Pedig már azt hitte, végre az egyik rémálomnak vége, de úgy tűnt, mégse.
Se munka, se egészség, se pénz. De még egy férfi se. A családja kezdett türelmetlen lenni. A legrosszabbat kezdték feltételezni róla. Pedig a nő erről mit sem tehetett.
Újabb SMS érkezett, megint csak Tristantól. A férfi üzenete, nagyon szomorú volt. Mint aki már kezdi elveszíteni a reményt. Velmira ekkor döntött úgy, amint a szülei végre házon kívül lesznek, felhívja, és elmondja, mi van vele mostanság. De ezt megelőzte még az nap, egy újabb üzenet, amiben Tristan végleg lemondott a nőről.
Velmira másnap dél körül felhívta a férfit:
- Szép jó napot, Velmira vagyok. Zavarok? Rosszkor hívom?
Percekig uralkodott a vonal másik oldalán a csend. Mire végre egy ismerős férfihang megszólalt:
- Szép jó napot, hölgyem! Szóval elolvasta a fenyegető üzeneteimet.
Mindkettejük hangján érezhető volt, mennyire örülnek egymásnak. Beszélgetésük tovább tartott, mint amire Velmira számított. Tristan szokásához híven lökte a dumát, s felajánlotta segítségét a hölgynek. A nő nem tudott biztosat mondani, ezért számára azt volt a legbiztosabb, ha a hívást megismétli egy hét múlva.
Ez idő alatt megérkezett az igazolványa. Azonban felmerültek annak hitelességének kételyei. Mindenki mást mondott. Velmira személyesen járt utána, de a káosz a fejében egyre jobban elhatalmasodott.
Ismét felhívta Tristant aki a jó kedvével, ismét feldobta a nő hangulatát:
- Csókolom! Jelenleg úton vagyok, sajnos holnap és a hétvégén se jó. Hétfő reggel felhívom, megérdeklődöm rá ér-e az nap délután. Hallom a hangján, hogy valami nincs rendben. Na, sebaj, majd egy sör mellett megbeszéljük.
Hétvégén Velmira végre rá szánta magát a nagytakarításra. Cseppet se volt ínyére a szerelők váratlan látogatása. Volt neki épp elég dolga és gondja.
Hétfőn kilenckor kelt. Az ágyában várta Tristan hívását. A szoba sötét volt, ő pedig Tristanról álmodozott. Vajon milyen lesz vele a találkozó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése