Futó sorozatok

Death's Muse: 3. rész: Rímek, stílusok és a menekülő tanárnő

| 2017. szeptember 8., péntek | |

Kora reggel, még a tanítás előtt, Béka egy jó nagyot esett a folyosón. Sokan kinevették, pedig nem a saját hibájából történt.


Egy szőke cicababa direkt kitette a lábát elé:
– Béka, hopp!


Egyedül én mentem oda hozzá segíteni:
– Jól vagy? Fáj valamid?
Béka felállt s leporolta magát:
– Tágas égen angyalok, tanyáltam egy jó nagyot! Láttad? – beszélt rímekben, széles mosollyal az arcán.


A folyosó másik végéről egy szőke lány kiabált neki:
– Ez az Béka, jól nyomod! – rappelte.
Én ezt a kettőt, nem értem. Bár véleményem szerint, itt csoda ha akad egy normális ember.


Becsöngettek. Az ajtónál a cicababa megállított:
– Miért segítesz egy hülyének?
Tény és való, ennél szebben, lehet, én se tudnék leírni itt egyeseket. De hát emberek vagyunk:
– Mert figyelmes vagyok.
A csaj kinevetett:
– Amatőr. Majd rájössz melyik társaság való hozzád – s legyintve távozott.


Az első óra nem akárhogy kezdődött. A tanárnő, aki egy apáca, sápadtan nézegetett minket:
– Hölgyeim, hát maguk se olvasták el a házirendet? Nincs smink, nincs piercing... – hosszú percekig sorolta mit nem szabad.


Egyesek halkan kacarásztak, mások hangosan nevettek:
– Nincs tetkó! De ha már felvarrattunk páran, nem mindegy már? – kiabálta valaki.


A tanárnő sírva rohant ki a teremből. Fantasztikus, már az első tanítási nap jól kezdődik. Nem akarom elhinni, hogy állatok között kell lennem.


– Szia, Dina vagyok. Szereted a rappet?
Szólt hozzám egy lány, akit korábban már láttam a folyosón:
– Szia, én pedig Maya. Szoktam rappet is hallgatni – válaszoltam unottan. Dina lelkesen fogadta:
– Frankó! Te vagy itt az egyetlen csaj rajtam kívül. Én nagyon bírom, és nyomom is rendesen. Füvezel is?
– Az tényleg frankó és nem füvezek – pislogtam.
Dina folytatta:
– Lesz koncert egy pincében. Érdekelne?
Nem sokat agyaltam. Ha nem akarok én is bekattanni, akkor mindenképp ki kell innét mozdulnom:
– Igen, érdekel.
Az említett koncert a hétvégén lesz este. Tuti, hogy nem a sulis egyenruhámban fogok elmenni rá.


Béka úgy viselkedett, mint aki szándékosan kerül engem. Dina elég rendes csajszinak tűnt. Még a szobájába is áthívott:
– Engem is kerül a szobatársam. Emlékszel arra a Punk csajra? Na, ő a szobatársam.
Nevettem, számomra a Rap és a Punk borzalmas párosításnak minősül:
– Játszik valamilyen hangszeren?
Dina duzzogott:
– Fogalmam sincs. Még a nevét se mondta meg. Ő is inkább az idősebbekkel lóg, mint Béka. Azokkal a Metálos csajokkal.
Felcsillant a szemem:
– Csípem a metált. A Folk metál a kedvencem.
Dina mosolygott:
– Az jó. Elviselhetőbb, mint a Black metál.


Dinával nagyon jól éreztem magam. Én énekeltem ő pedig spontán lökte hozzá a dumát. Tök jó volt. Tényleg jól nyomja.


Miután kiszórakoztuk magunkat, Dina nyakig betakarózott én pedig visszamentem a szobámba.


Már elmúlott fél tizenkettő, Béka még mindig sehol. Nem mintha annyira hiányzott volna. De most gondoljatok bele, kinek hiányzik, hogy az éjszaka kellős közepén felébresszék?


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése