Death's Muse: 2. rész: A zöld és hiperaktív szobatársam

Amint a szüleim kiraktak a kocsiból, én bambán néztem egyenesen előre, a rémálmomra: Az új sulimra. Pechemre a szüleim elfoglaltsága miatt, nagyon ritkán találkozhatok velük. Oké, vegyünk egy mély levegőt és gyerünk, befelé!

Még soha nem laktam suliban. Ciki hogy egy sráccal se fogok megismerkedni. Egyáltalán be lehet itt pasizni? Azok a lányok ott, talán nem csak önszorgalomból szépítkeznek.

A szobámban két ágy van. Minden jel arra utal, hogy itt nem egyedül fogok lakni.
– Szia! Te leszel a szobatársam? – lépett be egy zöld hajú lány.

– Igen – válaszoltam. A csajszi pedig folytatta:
– Üdv, Béka vagyok.
Fura egy becenév, talán a hajszínéből ki is találtam volna.
– Téged hogy hívnak? – kérdezte. Röviden mutatkoztam be:
– Mayának.

Béka hamar magamra hagyott. Így egyedül tengődhettem a nap további részében a szobában. Vacsora még soká lesz, addig igyekszem hasznosan elfoglalni magam. Megágyaztam, összepakoltam holnapra az órarend szerint... és még sorolhatnám.

Majd megakadt valamin a szemem a szekrényemben. Ez egy egyenruha? Ebben úgy fogok kinézni, mint egy Barbie baba! A holnappal kapcsolatban már fele annyira se vagyok lelkes, mint amikor betettem ide a lábam.

A vacsora kevés, de legalább ehető volt. Béka mellettem ült s felvilágosított:
– Osztálytársak leszünk. Tudtad?
Én csak kedvesen mosolyogtam:
– Most már igen.

Béka az idősebbekkel barátkozott. Velem alig beszélt. Sok furcsa csaj jár ide. Mindegyiknek van valami baja az emeleten. A punkra nyírt vagy épp a nem megszokott színűre festett haj, messze nem az én stílusom. Ha sminkelem is magam, akkor is csak szolidan.

Amikor együtt visszamentünk, Béka csak felkapott valamit, s gyorsan kiviharzott a szobából. Már megint egyedül maradtam...

Eszem ágában se volt egyedül ücsörögni és számolni a nem létező pókokat a plafonon. Ezért kimentem a friss levegőre. A suli kerítésénél két helyes fiú jött felém, s hangosan beszélgettek:
– Láttad már az itteni egyenruhás csajokat?
– Még nem.
Magamra néztem. Ekkor jutott eszembe elfelejtettem átöltözni. Mindegy, ha már így alakult, akkor így fogok ismerkedni.

Direkt közelebb léptem a kerítéshez.
– Szerintem nagyon jól néz ki benne némelyik – lestek be, s méregettek. Majd a másik így vélekedett:
– Ja, akár egy pornófilmben – jegyezte meg az egyik, s elnevették magukat.
Oké, részemről ennyi elég mára. Remélem holnap este szerencsém lesz. Most már biztosra tudtam, ez az öltözet alkalmatlan az ismerkedésre.

Béka még mindig nem jött vissza. Fogadni merek, ő ezerszer jobban mulat, mint én. Unalmamban hamar álomra hajtottam a fejem. Bárcsak történne valami...

3. rész: Rímek, stílusok és a menekülő tanárnő