Az újév első tanítási hetében Eldon tanár úr jött. Velmira jobban kedvelte az öreget. Udvariasabb volt, és jobban át tudta adni az anyagot.
***
Tristan nem épp az a tanár típus, nincs elég türelme az oktatáshoz. Persze nem is csoda, nem kevés aluliskolázott van a csoportban. Majd újra célba vette a szőke nőt. Megkérte írja meg helyette a névsort. Miután Velmira végzett, a férfi hálálkodott:
- Majd hozok önnek egy tábla csokoládét!
Velmira elpirult:
- Köszönöm, de nem vagyok édesszájú...
- Az hogy lehet? Én az vagyok. Nagyon is - simogatta a férfi a hasát - Sütni, főzni tudd?
Velmira bólogatott:
- Igen, tudok.
- Micsoda nő... Főz, süt, meg gondolom, mindent megcsinál. Szerencsés az ön barátja. Miért nem akar férjhez menni?
- Túl fiatal vagyok én még ahhoz... másrészt megfenyegettem…
- Megfenyegette... az szép. És hogy viseli?
- Külföldön dolgozik, nem fáj neki…
Tristan szemei ismét megcsillantak:
- És ön itt van egyedül?
Velmira érzete a nyakán a képzeletbeli a húrkor és hallotta a bilincs kattanását is a csuklóin. Lehet, innentől már nincs menekvés...
Sőt, Tristan fülig érő mosolyát elnézve, biztos. Ettől a pillanattól fogva Velmira homlokán csak úgy izzott a célkereszt. A többi fickó nem vette a lapot. Meg se fordult a fejükben, hogy a szőke hölgy úgy mond, szabad préda.
***
Tristan folyton udvarolt neki. Ment a személyeskedés az órák kezdetétől egészen az órák végéig. Még énekelt is valamit, ami el se jutott a megzuhant szőke nő tudatáig. Csak pislogott a férfira bután:
„- Most tényleg az életével játszik? Pofátlanság felrúgni egy nő lelki békéjét, főleg amikor ilyen mély állapotban van! Hideg vizet ennek az őrültnek!”
Az óra után a férfi oda ment hozzá:
- Hölgyem, volna kedve velem valahova beülni, beszélgetni? Meginni velem... esetleg egy kávét?
Velmira pislogott. Meglepte a férfi komolysága:
- Igen volna. De én nem kávézom.
- Értem, akkor valahova máshova. Nekem mindegy. Mondjon egy helyet, ahova ön jár.
Velmira elgondolkodott:
- Én egy éve nem jártam el sehova. Régebben sokat jártam a romkocsmába.
Tristan a hölgy válaszán lepődött meg:
- Romkocsma? Ön kocsmázik?
- Régebben igen... Akkor még volt kikkel. Egy sörözésben benne volnék.
- Az nekem is megfelel és persze beszélgetünk... kicsit megismerjük egymást.
Velmira tanítás után elindult haza, a férfi pedig utána:
- Én is erre jövök. A kocsimmal most oda kint álltam meg, mert láttam, arra felé megy.
Velmira a gondolataiba mélyedt:
„- Mostantól rám ragad, mint egy pióca? Nagyon magányos lehet, ha ennyire próbálkozik.”
Tristan ahogy figyelte a fiatal szőke nő reakcióját, rögvest elbizonytalanodott:
- Meggondolta magát? Még se szeretne velem beszélgetni? Mert ha nem, akkor békén hagyom.
Velmira mereven nézett a férfira:
- Nem gondoltam meg magam, nyugi.
- Akkor jó. Esetleg elvihetlek?
- Nem, de azért köszi, hogy gondoltál rám. Szia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése