Black Glove and Shackle 1. rész: Kiút a munkanélküliségből Írta: *Kyra* (+18)

Velmiráról barátai már egy éve nem hallottak.
A fiatal 26 éves nő nehéz időszakon van túl, de a hatásait még a mai napig se heverte ki. Alig mozdul ki otthonról, ismerkedni nem akar. Ami érthető…

Sokan bántották. Főképp férfiak, mert Velmira rövid idő alatt képes volt felül múlni őket tettekben, amit nem néztek jó szemmel.
A nő nem szolgált rá, mégis büntették.
Párkapcsolata sokáig ingadozó volt, de amint a férfi másodszor is külföldre utazott, a kapcsolatuk véget ért.
Munkahelye jó ha hébe-hóba akadt. Örömét bennük nem igen lelte.
De az elmúlt egy évben sehol se látták szívesen. Mindenhol férfi munkaerőre tartottak igényt. Majd elhatározta, tanulni fog.
Olyan szakmát választ, amelyben megmutathatja, hogy egy nő is lehet ugyan olyan jó munkaerő, mint egy férfi.

Velmira belevágott. Lelkileg összeszedte magát, hogy képes legyen újra emberek közé menni. Egy olyan csoportnak tagja lenni, ahol többnyire férfiak vannak. Két tanár oktatta: Eldon Burke egy nyugdíjas exrendőr és Dr. Tristan Ficher rendőr alezredes helyettes.

Az első tanítási napon, a fiatal rendőr jött órát tartani. Velmira elvegyült a férfiak között, sajnos nem talált olyan sarkot ahol elkülönülhetne tőlük. A férfi, ahogy leült rögvest megcsillant a szeme, s kérdésekkel bombázta a nőt:
- Mondja hölgyem, van barátja?
- Van egy majdnem vőlegényem…

Tristan nagyot nézett:
- Majdnem vőlegény.. hát ilyet se hallottam még. És ő mit szólt ehhez?
Velmira hallgatott. Tristan folytatta:
- Mit szólt a család? A barátok? Ők tudnak róla, hogy ön itt van?
- Mindenki tud róla… Gyorsan terjednek a pletykák… A haverok csodálkoznak, hogy megkaptam az erkölcsimet.
- Aha, értem. Szóval mindenki. Azt hogy? Na, mindegy majd szünetben kifaggatlak erről…

Velmira sikeresen vette e akadályt. Sikerült nem nyílt célpontot csinálnia magából, a tucat férfi között. A továbbiakban kicsit megsajnálta Tristant, amikor a többiek a hátsó sorban a rendőrökre panaszkodtak. Valaki a hátsó sorban:
- Azok a buzi rendőrök folyton csak szívatnak minket!
Egy másik:
- Úgy osztják a bírságot, mint a cukros bácsi a cukrot.
Tristan már a fejét fogta:
- Megkérem a hátsó padsort, fejezze be… Kezd már elegem lenni…

Egy másik valamit dünnyögött, alig lehetett hallani. Tristan már nagyon kiakadt:
- Hangosabban kérem, vagy inkább hallgasson...
Egy idősebb közbe szólt:
- Jogában áll hallgatni, vagy amit mond az felhasználható Ön ellen a bíróságon...
Tristan értetlenül pislogott rá:
- Maga meg mit magyaráz?
Az idősebb úr vállat vont:
- Ezt szokták mondani, nem?

Tristan hátradőlt a kényelmetlen szék támlájának:
- Na, fejezzük be a rendőrök baszogatását… Mi köze van ehhez a rendőrséghez?

Velmira csak bölcsen hallgatott s mosolygott. Így sugározta magából az együtt érző, pozitív energiát Tristan felé, aki rá se nézett. 

Az első hetet úgy mond „túlélte”. Jöttek az ünnepek, melyet hadirokkanttan viselt át. Szerencsétlenül elesett odakint a hóban. A kedves barátai pedig szilveszter éjszakáján küldték neki a viccesebbnél viccesebb képeket az interneten keresztül. 

2. rész: Újra célkeresztben