2017. június 7., szerda

Aisha - 05 Írta: *Kyra*


Marakay, reggel összekészült. Indulás előtt, még a földön megágyazó, alvó nőre tekintett.



A félvér nagyúr, nemsokára győztesen tért vissza. Aisha étellel, borral, megágyazott ággyal várta. Marakay egy szót se szólt hozzá, mintha a nő jelen se lenne.



Aisha napokig gondoskodott a férfiról: ételt, italt hozott, megágyazott. Fürdéskor, a férfi hátát már az első szóra megmosta.



Egy nap, Aisha megmakacsolta magát.
- Hozz enni – szólt neki a félvér.
- Hozz magadnak.
Marakay megfenyegette:
- Ne ellenkezz, mert megjárod.

- Úgy érzem, eleget bűnhődtem.

Marakay kérdően tekintett Aishára:

- Biztos vagy benne?



A félvér tünde, megragadta ismét a nőt. Aisha pedig megütötte:
- Ne érj hozzám! Igen, eleget kaptam! Sajnálom, ami Larion-nal történt, és hiszed vagy sem, nekem is fontos volt. Minden éjjel gyötör a bűntudat, amiért félrevezettem őt. Amióta elüldöztek az otthonomból, azóta nem érezhetem magam biztonságban. Szolga bőrbe kellett bújnom. Nem akartam, de mégis meg kellett tennem. Mivel nő vagyok, nekem is épp annyira van jogom ágyban aludni, akár egy férfinak. Képzeld, nálam a szolgák ágyban alszanak, nem pedig a földön, mint nálad.



Marakay szó nélkül, mozdulatlanul hallgatta Aishát. Még akkor is, amikor a hercegnő mérgében, egy díszpárnát vágott a fejéhez.



Miután a hercegnő lehiggadt, s nyugovóra tért, Marakay letörölte a vért a szájáról. Az ágyra feküdt közvetlen a nő mellett. Időként leellenőrizte, vérzik-e még a felszakadt szája.


Amint a vérzés elállt, Marakay a nőhöz bújt, s megcsókolta:
- Ismertem őt annyira, tudjam, nem engedte volna, hogy bántsalak. Most már tudom, értem, miért szeretet téged.


Reggel indulás előtt, homlokon csókolta az alvó hercegnőt.



Aisha a nap folyamán, nem hagyta el a szobát, pedig megtehette volna. Egy kérdés motoszkált a fejében, amire még mindenképp szeretett volna választ kapni. Marakay érkezésekor, fel is tette:
- Mond, Larion mit kért tőled, amiért engem felkerestél?
- Azt kérte, szeresselek úgy, ahogy ő téged.


A hercegnő, már a férfi karjaiban volt.
- Fenébe, a törvénnyel… Minden jogod meg van az uralkodáshoz, hisz egy király lánya vagy.
- Én is így gondolom. De a törvény ellen nem tehetek semmit.
Marakay percekig merengett, majd eszébe jutott valami:
- Nekem van rá lehetőségem. Minden erőmmel azon leszek. Most, hogy tudom, ki vagy valójában, nem adom fel. Itt, ebben az országban, ahol élek, nem fog egy hitvány uralkodni. Nem leszel olyannak asszonya, ígérem.



Marakay ettől a pillanattól fogva, mielőtt harcolni ment, megcsókolta szerelmét. Abban bízva, a csók szerencsét hoz nekik.



Aisha szolgálói, aggódtak a hercegnőjükért. Megkönnyebbültek amikor látták, szeretett hercegnőjük jól van, s boldog. Az utolsó párbaj napján visszatért hozzájuk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése