2017. június 5., hétfő

Aisha - 03 Írta: *Kyra*


Aishát alig két nap múlva, a folyosón megtámadták:
- Gyere ide szépségem, amióta itt vagyok, sajnos még nem volt jó dolgom.
Aisha ellenkezett:
- Hagyjon békén!
- Miért? Akkor mi lesz?

A tündenő nem mondhatta, hogy ő valójában a hercegnő, így hát a saját erejére és bölcsességére számíthatott. 

Egyszer csak, egy ismerős hangra lett figyelmes:
- Hagyd elmenni a hölgyet. Hisz az igazi trófea, az a hercegnő.
A tünde igazat adott sorstársának, majd tovább állt. Aisha fellélegzett. Ez volt az ő szerencséje.


Larion lassan közeledett felé:
- Jól van?
A tündenő hálásan tekintett felé:
- Köszönöm, már sokkal jobban. Hálás vagyok.

- Nem tesz semmit. Kegyed ugye Aisha hercegnő egyik szolgálója?

- Igen.

- Szívesen felszabadítanám önt.
Aisha egy pillanatra zavarba jött, s magyarázkodni kezdett:
- Nem szükséges, hisz az úrnőm mellett van a helyem. Nélkülem nem igen boldogulna.
- A hercegnő meg tudja magát védeni. Élesebb a nyelve, bármely pengénél. De önt kivédi meg?



Aisha hallgatott. Larion pedig folytatta:
- Látja jól kegyed. Nemrég majdnem áldozattá vált. Mellettem biztonságban lenne. Arról jó magam gondoskodnék.
- Nem csábítja a trón és az úrnőm keze?
- A hercegnő nem hozzám való, és nem érdekel a királyi szék. Evvel nem kívánom sem a népemet, sem pedig a hercegnőt megsérteni. Nekem kizárólag, kegyedre van szükségem.


A tündenő arca elpirult. A féltünde az ajánlatával teljesen felkavarta:
- Kétlem, hogy lehetséges. Sajnálom, de szólít a kötelesség. További szép estét.
- Viszont önnek is.


Ahogy minden este, a győztesek ismét összegyűltek, s mulatoztak. Amíg Elin hercegnőként mulatott, addig Aisha, magányosan figyelte a környezetét.


Larion ismét felbukkant:
- Felkérhetem egy táncra?
Aishának nem volt kifogása ellene.


A férfi táncközben tett egy megjegyzést felé:
- El se hiszem, mennyire ragaszkodik önhöz a hercegnő.
- Hogy érti?
- Nemrég felvetettem neki az ön felszabadításának ötletét. Nem kevés összeget ajánlottam fel. Az aranyat amit felkínáltam, azt sem fogadta el. Ezen cseppet se csodálkoztam. De amin különösen meglepődtem, az a katonai védelem elutasítása volt. Most azt kellene feltételeznem, hogy a hercegnő erős és igen veszélyes a férfiakra nézve?

Aisha sóhajtott:

- Mondhatni.

- Akkor mért nem képes önt megvédeni?


A hercegnő élt a szó jogával és kiállt önmagáért:
- Saját akaratomból járkálok egyedül, hisz itt élek és szolgálok. Jogom van hozzá. A legnagyobb szégyen az, ha olyan férfiak tartózkodnak a kastélyban, akikben nincs se tisztelet, sem pedig becsület. Az úrnőm vendégszeretetét sértik meg, akárhányszor egy szolgálóját tisztességtelenül megkörnyékezik. 


Larion egyetértett a tündenővel:
- Ebben van igazság. Ezért nem hibáztathatom, sem önt, sem pedig a hercegnőt. - Majd a lényegre tért:
- Mit gondol, ha házassági ajánlattal állnék elé, akkor bele egyezne az ön felszabadításában?
Aishának összeszorult a gyomra, s szó nélkül távozott. Larion értetlenül nézett a nő után.




Az ünnepség befejeztével, a hölgyek betértek a biztonságos szobába. Aisha kétségbe volt esve:
- Elin, ez így nem mehet tovább! Érzem a torkomon a hurkot, akár hány hazug szó elhagyja a számat.
Elin megnyugtatta:
- Ne aggódjon úrnőm, kitalálom a megfelelő érvet, Marakay nagyúr házassági ajánlatával szemben.

- Csakis a győzteshez mehetek hozzá.

Elin egyetértően bólogatott:

- Tudom ezt jól úrnőm. Kérem, nyugodjon meg és bízza rám. A nagyurat, meg ha teheti, kerülje el.
- Úgy lesz Elin. Köszönöm.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése