2017. június 3., szombat

Aisha - 02 Írta: *Kyra*


Aisha, Elin szerepébe bújva egyedül sétált a gyertyafényes folyosón. Amikor szembe jött vele Larion:
- Ne haragudjon szépséges hölgy, merre találom a párbaj termet?
Aisha egy szót se szólt. Tetette a némát, s egy irányba mutatott.
- Köszönöm.


A férfi tovább haladt. Aisha megkönnyebbült a távozó férfit látva.



Este, lefekvés előtt.

Aisha sokáig az ablaknál merengett kifelé. Mindenütt katonákat látott, talpig páncélban. A kastély előtt táboroztak le, nem tudni pontosan miért.


Aludni nem igazán tudtak. Amikor a férfiak épp nem harcoltak, akkor odakint a folyosókon szórakoztak. Elin a biztonság kedvéért leellenőrizte, bezárta-e az ajtót.


Másnap Aisha újra találkozott Larionnal:
- Jó reggelt hölgyem!
- Jó reggelt önnek is.
A tünde férfi elmosolyodott a nő hangját hallva:
- Már azt hittem átok ül kegyeden, amiért egy ilyen szépséget a sors elnémított.
- Nem vagyok néma. Csupán az este egy hangot se tudtam kiejteni.
- Ennyire megrémítettem?
- Mondhatni.


Aisha már épp menni készült, Larion pedig utána szólt:
- A nevem Marakay.
- Az enyém Elin – mutatkozott be, majd Aisha folytatta útját.


A kastélyban a nap végén, ismét eluralkodott a káosz. Nem a győzelmet és a kioltott életeteket ünnepelték, hanem a hercegnőt követelték:
- Addig nem harcolunk tovább, amíg nem láttuk a hercegnőt! – hangoztatták.


Aisha elővett szekrényéből egy ruhát Elinnek. Megmosdatták, felöltöztették. Mély levegőt véve hagyták el, a biztonságot nyújtó szobát.


Ahogy haladtak a terem felé, tünde és fél-tünde férfi szemek követték útjukat. Olykor illetlen megjegyzéseket tettek feléjük, de legfőképpen, ajánlatokat.


Elég hamar túl lettek ezen. Megkönnyebbülve tértek vissza a szobába.


Elin figyelmeztette nő társait:
- A fél-tündék természete olyan, akár a barbároké. Egy tiszta vérű, jól nevelt, betartja a tündék udvarlási szokásait. De ezek a félvérűek... – grimaszolt, s folytatta:
– Legyünk óvatosak velük. Egyedül senki ne hagyja el a szobát.


Odakint újra nagy lett a hangzavar. Egy fél-tünde, az általa legyőzöttnek a fejét a kardjára tűzte, s úgy sétált fel-alá a folyosón:
- Csakis egy félvérűé lehet a korona!
A győztes kijelentését, éljenzések követték. Aisha az ágyán feküdt, gondolatban egy tisztességes, erős férjért fohászkodott.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése