Sword's Edge - Memories 2. rész: Pletykák és balítélet Írta: *Kyra* (+16)

Másnap délután...

Rose ahogy minden héten egyszer, most is megtette a kötelességét. A rendőrség épületébe ment, s megállt egy ajtó előtt. Körbetekintett. Amint úgy érezte nem figyelik, gyorsan kigombolta az ingét és feljebb tűrte a szoknyáját:

- Bejöhetek, főnök? 

- Igen. 

A középiskolás lány bátran lépett be, s az egyik vörös, hullámos hajtincsét tekergette:

- Ma az igazgató behívatta az irodájába Aynát. Figyelmeztetésben részesítette, az eddigi hozzáállása miatt és amiért tegnap az udvaron kettő klubtagja összeverekedett – kezdett bele a jelentésébe - Az öcséd kínos vereséget szenvedett. Amit esetleg még érdemes megemlítenem, hogy komolyan érdeklődik Ayna iránt.

A férfi a lány felé fordult, s rideg tekintettel így kérdezett:
- Mi volt a verekedés oka?
- Ayna...
A férfi ehhez már nem szólt semmit. A lány így folytatta:
- A tanárok és az igazgató attól tart, hogy Aynának a sok késése, kimaradása miatt, nem lesznek meg az óra számai és nem érettségizhet le.
- Köszönöm Rose, eleget hallottam. Elmehetsz.
A lány kissé csalódottam, de szófogadóan távozott.

A szobában még egy férfi tartózkodott:

- Nem örülök, hogy ilyen dolgokat hallok Rosetól... - sóhajtott – Lehet, a verseny jobban érdekli, mint az iskola. Idén hajlandó vagy elnökként megtisztelni őt a versenyen? Állandóan nem bujkálhatsz előle. Félsz Aynától?

- Nem akarom többé hallani ezt a nevet.

- Akkor miért érdekel téged a sorsa? Ő róla már én gondoskodom. 

- Nem tudok úgy tenni, mintha nem ismerném. Ne törődj velem. Inkább vele foglalkozz. Most nagy szüksége van rád.

- Kétlem...

***

Reggel Jacob lelkesen ment suliba. Hiába szégyenítették meg, annak csak  a külső nyomai látszottak. Toma volt az egyetlen, akitől tartott. Elena egész nap szótlanul ült mellette. Jacobnak be nem állt a szája:

- Én nem hiszek a pletykáknak. Szerintem Ayna egy jó csaj. Tegnap beszélgettem vele. Mondta, hogy van egy sportterme a sulinak. Megnéznéd velem?

Elena alig hitt a fülének:

- Persze, szívesen.

- Az hallottam, ebben a suliban régen edzéseket tartottak. A klubjuk pedig sok versenyt megnyert. Kellene alapítani egy klubot! - Mélyedt el a gondolataiban.

- Tudom, Toma nem a szíved csücske. De ha komolyan gondolod, akkor őt be lehetne venni.

- Lehetne.. De én vele nem szívesen beszélek. Ezt rád hagynám.

- Ki van zárva.

- Miért? Szégyellős vagy?

- Nem, csak tegnap megkérdezte tőlem hogy lennék-e a barátnője. Persze nemet mondtam...

- Értem. Szerinted ő jobb nálam? Jó, úgy egyértelmű. De mint ember. Érted.

- Nekem te szimpatikusabb vagy.

- Kedves tőled. Szomorú, sokan még arra se veszik az energiájukat, hogy megismerjék a másikat.

- Igen. Toma is ilyen, nem is ismer de már azt szeretné, legyek a barátnője.

- Ilyen téren nem irigyellek benneteket csajokat. Bele se merek gondolni, mennyi gyökeret kell nektek elviselnetek.

Elena ezen kedvesen elmosolyodott. 

Órák után, ahogy azt korábban megbeszélték, együtt elmentek megnézni a termet. Jacob szeme megakadt a faliújságon:

- Toborzás...

- Hol, és milyen toborzás? - kérdezte Elena, meglepődve. Jacob a kérdésekre nem válaszolt, csak folytatta:

- De jó, lesz verseny is!

A lány már unottan nézett a fiúra:

- Kérdeztelek...

Jacob végre észre vette magát:

- Bocsánat, csak nagyon felizgatott az infó...

Toma épp arra járt, s köszöntötte őket:

- Helló! Jöttetek jelentkezni?

- Tessék? - pislogott Elena, mellette pedig Jacob lelkesedett:

- Engem érdekel!

Toma végig mérte a fiút:

- Így ilyen állapotban nem hiszem, hogy meg kellene jelenned a főnöknél. Bár, te tudod... Gyertek utánam.

Követték a fiút s bementek a tornaterembe. 

Odabent Ayna szúrós tekintetével találkoztak, aki némán méregette őket.

- Főnök, van kettő jelentkező!

Elena tagadta, hogy az lenne:

- Én ugyan nem...

Ayna lassú léptekkel haladt feléjük:

- Értem... Odakint elolvastátok a kiírást?

- Én igen! - válaszolta Jacob. Elena mellette kissé lehajtotta a fejét, hisz ő még egy betűt se látott belőle.

- Jól van. Túl sok jelentkezőre úgy sem számítottam. A versenyre csak is legjobbak mennek. Suli után, átmenetileg itt tartjuk az edzéseket - mondta Ayna, s ezzel be is fejezte a mondandóját. Elena még nézelődött és azon merengett, talán nem is baj ha marad. Némi testmozgás nem fog ártani neki.

Ami ez után történt, az a jelenlévőket nagyon meglepte: Ayna szóba állt Jacobbal. A beszélgetésükből kilehetett következtetni, hogy már volt előzménye a társalgásnak:

- Jobban vagy? - érdeklődött Ayna.

- Igen sokkal jobban. Végre lett egy célom... szóval, számíthatsz rám az edzéseken!

- Tetszik ez a hozzáállás.

Elena és Toma nem erre számított. Miután Ayna és Jacob között a beszélgetés a végéhez ért, együtt indultak el az iskola kijárata felé. 

Ayna a suli előtt megállt:

- Én nem megyek tovább veletek.

- Még a végén azt hiszem, a suliban laksz - viccelődött Jacob. Ayna tekintete ismét szúróssá vált:

- Vicces...

A fiúk elindultak haza. Elena feleslegesnek tartotta, hogy velük tartson. Ezért ő lassabban haladt. Folyton Jacob járt a fejében, akit csak Ayna érdekli. Toma hiába közeledik felé, számára ő nem több egy osztálytársnál.

Elena már messzebb járt, amikor egy idősebb férfi érkezett az iskolához, és Aynához közeledett. A lány aggódni kezdett, hátha rossz szándék vezérli a férfit. Az idegen barátságosan homlokon csókolta Aynát.

Elena fejében megannyi kérdés merült fel: Ő lenne a barátja? Akkor Jacobbal miért ilyen kedves? Mozdulatlanul, egy helyben állt és addig figyelt, amíg a furcsa pár el nem ment onnét. Majd ő is folytatta az útját.

***

Ayna otthon az ágyán feküdt. A férfi kopogás nélkül lépett be hozzá:

- Felhívtam az osztályfőnöködet. Mondhatom... szép beszámolót kaptam. Az addig szép és jó, hogy képviseled az iskolát. Ezen a téren nagyon büszkék rád a tanáraid. Nem kellene többet késned. A tanulással kapcsolatban csak annyit mondott, lehetnének jobbak is a jegyeid.

- Értem... - reagált Ayna szűkszavúan.

A férfi kezdett türelmetlenné válni:

- Évek óta ez megy. Nekem is hiányzik Alek. De nélküle kell boldogulnunk. Bizonyára ő is büszke szeretne rád lenni. Kérlek, szedd össze magad. Nem sokára érettségizel.

Ayna tekintete megváltozott. Gondolataiban, Alekre emlékezett vissza:

- Kimegyek... 

- Tessék? És mikor fogsz tanulni? - pislogott a lány után, aki kisuhant a szobából:

- Veled mehetek? Sajnálom, ha érzelmileg felkavartalak! - követte a férfi. Ayna hirtelen megtorpant:

- Semmi gond, Enzo. Szeretném ha nem követnél. Most legszívesebben egyedül lennék.

Enzo úgy érezte, talán most jobb lenne békén hagynia a lányt:

- Rendben. Ma este én főzök. Legalább addigra érj haza. Szeretlek.

- Én is szeretlek. - Mondta halkan, s kilépett az ajtón. 

***

Ayna ettől a naptól kezdve nem késett többet. Sokan próbálták megfejteni, mi lehet ennek a hátterében. Elena a suli egyik termében ülve hallgatta, miről pletykálnak az osztálytársnői:

- Ayna olyan gátlástalan! Nem értem a fiúk mit esznek rajta...

- Egy felnőtt férfival él együtt. Szerintem az osztályból neki lesz elsőként gyereke.

- Biztos hozzá is menne... persze, ha elveszi. Manapság csoda ha egy fickó megmarad a terhes barátnője mellett.

- Annyira utálom ezt a csajt! Biztos a pénze miatt jár vele. Szegény Jacobot pedig itt hülyíti!

- Nagyon gáz ez a csaj, főleg ahogy öltözik...

Elena befejezte a hallgatózást. Mellette Jacob meg se szólalt. Az órák alatt az járt a fejében: vajon hallotta miről beszélnek? Azért viselkedik így, mert ennyire hidegen hagyják a pletykák?

***

Az elkövetkezendő napokban Ayna és Jacob a szünetekben folyton együtt lógtak. Elena irigykedve nézte őket.

- Miért szomorkodsz? Úgy nézel ki, mint akit kikosaraztak - simogatta meg a lány hátát, Toma.

- Semmi ilyesmiről nincs szó. Csak unatkozom - magyarázkodott Elena. Toma megfogta a kezét s nevetett:

- Gyere menjünk oda Aynáékhoz! Hisz egy csapat vagyunk!

Igen, egy csapat... Elenának ezek a napok nem voltak valami kellemesek. Egyre jobban frusztrálta, hogy egy csapatban van azzal fiúval aki tetszik neki. Arról nem is beszélve, hogy azzal a lánnyal is, akinek a legrosszabb a híre a suliban. Nem értette miért vonzódik ennyire hozzá.

Elena suli után véletlenül beléjük botlott az udvaron, miközben csókolóztak. Ami a jéghegy csúcsa az volt, ami nap végén végén történt: Ayna egy másik férfival ment haza. 

***

A lánynak ebből annyira elege lett, hogy az azt követő napon berontott Aynához az edzőterembe:

- Úgy hallottam jó kardforgató vagy. Kihívlak egy párbajra!

- Mire fel? Ennek így semmi értelme... Talán megsértettelek? - nézett a lányra unottan. Toma és Jacob épp akkor érkeztek meg. Szemmel láthatóan ők már megbékéltek egymással. Elena így válaszolt:

- Igaza van a többieknek... Te tényleg gátlástalan vagy! Undorodom tőled! Nem sértettél meg, csak zavar amit művelsz Jacobbal, miközben van barátod. Aki jóval idősebb nálad és ráadásul vele élsz. Könnyű máson élősködni, ahelyett hogy végre a talpadra állnál és azzal lennél akit tényleg szeretsz. Ha már egy csapatban vagyunk és tanulnunk kell tőled, legalább mutass példát!

Elena hangja visszhangzott. A jelenlévők mind hallgattak. Senki se fűzött hozzá semmit. Még Ayna se, akire ez nem jellemző. Elena miután befejezte, viharosan távozott.

***

Másnap a tanítás előtt Jacob Ayna mellé költözött. Miután vége lett órának megosztotta Elenával a saját álláspontját:

- Csalódtam benned. Sajnálattal látom, hogy te is olyan lány vagy mint a többi. Könnyebb ítélkezni, hinni a pletykáknak, mint időt szentelni a másikra, hogy megismerd.

A fiú ez után nem szólt többet, távozott a teremből. Elena mélyen elgondolkodott. Érezte, igaza van. De szemmel láthatóan neki is igaza van. Ayna hallgatott ahelyett hogy kiállt volna önmagáért.

Ahogy ballagott tovább, megpillantotta Tomát. Ő is távolságtartó volt vele:

Nem értette miért viselkednek így. Esetleg van valami amiről tudnia kellene?

Odament hozzá, hogy megkérdezze:

- Szia, te is haragszol rám?

A fiút meglepte a lány közeledése:

- Szia! Nem. Miért kérdezed?

- Ma olyan távolságtartóak vagytok velem.

- Csodálkozol? Szerintem hatással lettél Aynára. Amióta ismerem, ilyet eddig még nem tapasztaltam nála.

- Ayna most hol van?

- Haza ment, gyalog. Ma nem lesz edzés. 

- Nem akartam megbántani...

- Ismered?

- Nem mondhatni... Egyszer se beszélgettem vele.

- Ez fura, mert jó sokat tudsz róla...

Elena pár percig nem tudott ehhez mit hozzá fűzni:

- Ennyire igazak a pletykák?

Toma is elcsodálkozott:

- Ilyen dolgokról beszélgetnek itt a suliban?

Néhány lépésnyire tőlük Enzo nézelődött. Toma felismerte:

- Szegény fickó. A lelkét kiteszi Aynáért. Legalább felhívhatta volna, hogy ne jöjjön el érte feleslegesen. Megyek beszélek vele. Amint vissza értem, folytatjuk.

- Rendben.

Toma közölte a férfival, hogy Ayna már elindult. Röviden összefoglalta, mi is történt napközben. Egy idő után Enzo arca aggodalmat fejezett ki. Egy mély sóhaj vétele után így szólt:

- Sejtettem, hogy így lesz. Megpróbálok vele beszélni, de kétlem hogy hatással leszek rá. Úgy érzem vele kellene...

Toma biccentett egyet jelezve, hogy egyetért vele. 

Enzo távozása után, ott folytatták ahol félbehagyták:
- Ő Enzo, Ayna gondviselője. Nem csoda ha félre értik kettejüket. Enzo úgy szereti Aynát, mintha a kicsi húgocskája lenne. A bátyját középiskolás kora óta ismerte. Jó barátok voltak. A halála után pedig a gondjaiba vette. Aynát és Enzót három éve ismerem. Nem tudom régen milyen volt a Főnök, de mostanában sokat változott a javára. Kedvesebb, nyitottabb a környezetére.
Elena elszégyellte magát:
- Sajnálom...
Toma úgy határozott, beavatja Elenát, Ayna sötét múltjába. Majd az iskola udvarán egy padon ülve vele, hosszas mesélésbe kezdett...

3. rész: Hamarosan!