2019. november 29., péntek

Sword's Edge - Memories 2. rész: Pletykák és balítélet Írta: *Kyra* (+16)



Másnap délután...
Rose ahogy minden héten egyszer, most is megtette a kötelességét. A rendőrség épületébe ment, s megállt egy ajtó előtt. Körbetekintett. Amint úgy érezte nem figyelik, gyorsan kigombolta az ingét és feljebb tűrte a szoknyáját:
- Bejöhetek, főnök? 
- Igen. 
A középiskolás lány bátran lépett be, s az egyik vörös, hullámos hajtincsét tekergette:
- Ma az igazgató behívatta az irodájába Aynát. Figyelmeztetésben részesítette, az eddigi hozzáállása miatt és amiért tegnap az udvaron kettő klubtagja összeverekedett – kezdett bele a jelentésébe - Az öcséd kínos vereséget szenvedett. Amit esetleg még érdemes megemlítenem, hogy komolyan érdeklődik Ayna iránt.



A férfi a lány felé fordult, s rideg tekintettel így kérdezett:
- Mi volt a verekedés oka?
- Ayna...
A férfi ehhez már nem szólt semmit. A lány így folytatta:
- A tanárok és az igazgató attól tart, hogy Ayna a sok késése, kimaradása miatt, nem lesznek meg az óra számai és nem érettségizhet le.
- Köszönöm Rose, eleget hallottam. Elmehetsz.
A lány kissé csalódottam, de szófogadóan távozott.



A szobában még egy férfi tartózkodott:
- Nem örülök, hogy ilyen dolgokat hallok Rosetól... - sóhajtott – Lehet, a verseny jobban érdekli, mint az iskola. Idén hajlandó vagy elnökként megtisztelni őt a versenyen? Állandóan nem bujkálhatsz előle. Félsz Aynától?
- Nem akarom többé hallani ezt a nevet.
- Akkor miért érdekel téged a sorsa? Ő róla már én gondoskodom. 
- Nem tudok úgy tenni, mintha nem ismerném. Ne törődj velem. Inkább vele foglalkozz. Most nagy szüksége van rád.
- Kétlem...

***



Reggel Jacob lelkesen ment suliba. Hiába szégyenítették meg, annak csak  a külső nyomai látszottak. Toma volt az egyetlen, akitől tartott. Elena egész nap szótlanul ült mellette. Jacobnak be nem állt a szája:
- Én nem hiszek a pletykáknak. Szerintem Ayna egy jó csaj. Tegnap beszélgettem vele. Mondta, hogy van egy sportterme a sulinak. Megnéznéd velem?
Elena alig hitt a fülének:
- Persze, szívesen.
- Az hallottam, ebben a suliban régen edzéseket tartottak. A klubjuk pedig sok versenyt megnyert. Kellene alapítani egy klubot! - Mélyedt el a gondolataiban.



- Tudom, Toma nem a szíved csücske. De ha komolyan gondolod, akkor őt be lehetne venni.
- Lehetne.. De én vele nem szívesen beszélek. Ezt rád hagynám.
- Ki van zárva.
- Miért? Szégyellős vagy?
- Nem, csak tegnap megkérdezte tőlem hogy lennék-e a barátnője. Persze nemet mondtam...
- Értem. Szerinted ő jobb nálam? Jó, úgy egyértelmű. De mint ember. Érted.
- Nekem te szimpatikusabb vagy.
- Kedves tőled. Szomorú, sokan még arra se veszik az energiájukat, hogy megismerjék a másikat.
- Igen. Toma is ilyen, nem is ismer de már azt szeretné, legyek a barátnője.
- Ilyen téren nem irigyellek benneteket csajokat. Bele se merek gondolni, mennyi gyökeret kell nektek elviselnetek.
Elena ezen kedvesen elmosolyodott. 



Órák után, ahogy azt korábban megbeszélték, együtt elmentek megnézni a termet. Jacob szeme megakadt a faliújságon:
- Toborzás...
- Hol, és milyen toborzás? - kérdezte Elena, meglepődve. Jacob a kérdésekre nem válaszolt, csak folytatta:
- De jó, lesz verseny is!
A lány már unottan nézett a fiúra:
- Kérdeztelek...
Jacob végre észre vette magát:
- Bocsánat, csak nagyon felizgatott az infó...



Toma épp arra járt, s köszöntötte őket:
- Helló! Jöttetek jelentkezni?
- Tessék? - pislogott Elena, mellette pedig Jacob lelkesedett:
- Engem érdekel!
Toma végig mérte a fiút:
- Így ilyen állapotban nem hiszem, hogy meg kellene jelenned a főnöknél. Bár, te tudod... Gyertek utánam.
Követték a fiút s bementek a tornaterembe. 



Odabent Ayna szúrós tekintetével találkoztak, aki némán méregette őket.
- Főnök, van kettő jelentkező!
Elena tagadta, hogy az lenne:
- Én ugyan nem...
Ayna lassú léptekkel haladt feléjük:
- Értem... Odakint elolvastátok a kiírást?
- Én igen! - válaszolta Jacob. Elena mellette kissé lehajtotta a fejét, hisz ő még egy betűt se látott belőle.
- Jól van. Túl sok jelentkezőre úgy sem számítottam. A versenyre csak is legjobbak mennek. Suli után, átmenetileg itt tartjuk az edzéseket - mondta Ayna, s ezzel be is fejezte a mondandóját. Elena még nézelődött és azon merengett, talán nem is baj ha marad. Némi testmozgás nem fog ártani neki.



Ami ez után történt, az a jelenlévőket nagyon meglepte: Ayna szóba állt Jacobbal. A beszélgetésükből kilehetett következtetni, hogy már volt előzménye a társalgásnak:
- Jobban vagy? - érdeklődött Ayna.
- Igen sokkal jobban. Végre lett egy célom... szóval, számíthatsz rám az edzéseken!
- Tetszik ez a hozzáállás.
Elena és Toma nem erre számított. Miután Ayna és Jacob között a beszélgetés a végéhez ért, együtt indultak el az iskola kijárata felé. 



Ayna a suli előtt megállt:
- Én nem megyek tovább veletek.
- Még a végén azt hiszem, a suliban laksz - viccelődött Jacob. Ayna tekintete ismét szúróssá vált:
- Vicces...
A fiúk elindultak haza. Elena feleslegesnek tartotta, hogy velük tartson. Ezért ő lassabban haladt. Folyton Jacob járt a fejében, akit csak Ayna érdekli. Toma hiába közeledik felé, számára ő nem több egy osztálytársnál.



Elena már messzebb járt, amikor egy idősebb férfi érkezett az iskolához, és Aynához közeledett. A lány aggódni kezdett, hátha rossz szándék vezérli a férfit. Az idegen barátságosan homlokon csókolta Aynát.
Elena fejében megannyi kérdés merült fel: Ő lenne a barátja? Akkor Jacobbal miért ilyen kedves? Mozdulatlanul, egy helyben állt és addig figyelt, amíg a furcsa pár el nem ment onnét. Majd ő is folytatta az útját.

***



Ayna otthon az ágyán feküdt. A férfi kopogás nélkül lépett be hozzá:
- Felhívtam az osztályfőnöködet. Mondhatom... szép beszámolót kaptam. Az addig szép és jó, hogy képviseled az iskolát. Ezen a téren nagyon büszkék rád a tanáraid. Nem kellene többet késned. A tanulással kapcsolatban csak annyit mondott, lehetnének jobbak is a jegyeid.
- Értem... - reagált Ayna szűkszavúan.



A férfi kezdett türelmetlenné válni:
- Évek óta ez megy. Nekem is hiányzik Alek. De nélküle kell boldogulnunk. Bizonyára ő is bűszke szeretne rád lenni. Kérlek, szedd össze magad. Nem sokára érettségizel.
Ayna tekintete megváltozott. Gondolataiban, Alekre emlékezett vissza:
- Kimegyek... 
- Tessék? És mikor fogsz tanulni? - pislogott a lány után, aki kisuhant a szobából:
- Veled mehetek? Sajnálom, ha érzelmileg felkavartalak! - követte a férfi. Ayna hirtelen megtorpant:
- Semmi gond, Enzo. Szeretném ha nem követnél. Most legszívesebben egyedül lennék.
Enzo úgy érezte, talán most jobb lenne békén hagynia a lányt:
- Rendben. Ma este én főzök. Legalább addigra érj haza. Szeretlek.
- Én is szeretlek. - Mondta halkan, s kilépett az ajtón. 

***



Ayna ettől a naptól kezdve nem késett többet. Sokan próbálták megfejteni, mi lehet ennek a hátterében. Elena a suli egyik termében ülve hallgatta, miről pletykálnak az osztálytársnői:
- Ayna olyan gátlástalan! Nem értem a fiúk mit esznek rajta...
- Egy felnőtt férfival él együtt. Szerintem az osztályból neki lesz elsőként gyereke.
- Biztos hozzá is menne... persze, ha elveszi. Manapság csoda ha egy fickó megmarad a terhes barátnője mellett.
- Annyira utálom ezt a csajt! Biztos a pénze miatt jár vele. Szegény Jacobot pedig itt hülyíti!
- Nagyon gáz ez a csaj, főleg ahogy öltözik...
Elena befejezte a hallgatózást. Mellette Jacob meg se szólalt. Az órák alatt az járt a fejében: vajon hallotta miről beszélnek? Azért viselkedik így, mert ennyire hidegen hagyják a pletykák?

***



Az elkövetkezendő napokban Ayna és Jacob az órák között, folyton együtt lógtak. Elena irigykedve nézte őket.
- Miért szomorkodsz? Úgy nézel ki mint akit kikosaraztak - simogatta meg a lány hátát, Toma.
- Semmi ilyesmiről nincs szó. Csak unatkozom - magyarázkodott Elena. Toma megfogta a kezét s nevetett:
- Gyere menjünk oda Aynáékhoz! Hisz egy csapat vagyunk!
Igen, egy csapat... Elenának ezek a napok nem voltak kellemesek. Egyre jobban frusztrálta, hogy egy csapatban van azzal fiúval aki tetszik neki. Arról nem is beszélve, hogy azzal a lánnyal is, akinek a legrosszabb a híre a suliban. Nem értette miért vonzódik ennyire hozzá.
Elena suli után véletlenül beléjük botlott az udvaron, miközben csókolóztak. Ami a jéghegy csúcsa volt, az, ami nap végén végén történt: Ayna egy másik férfival ment haza. 

***



A lánynak ebből annyira elege lett, hogy az azt követő napon berontott Aynához az edzőterembe:
- Úgy hallottam jó kardforgató vagy. Kihívlak egy párbajra!
- Mire fel? Ennek így semmi értelme... Talán megsértettelek? - nézett a lányra unottan. Toma és Jacob épp akkor érkeztek meg. Szemmel láthatóan ők már megbékéltek egymással. Elena így válaszolt:
- Igaza van a többieknek... Te tényleg gátlástalan vagy! Undorodom tőled! Nem sértettél meg, csak zavar amit művelsz Jacobbal, miközben van barátod. Aki jóval idősebb nálad és ráadásul vele élsz. Könnyű máson élősködni, ahelyett hogy végre a talpadra állnál és azzal lennél akit tényleg szeretsz. Ha már egy csapatban vagyunk és tanulnunk kell tőled, legalább mutass példát!
Elena hangja visszhangzott . A jelenlévők mind hallgattak. Senki se fűzött hozzá semmit. Még Ayna se, akire ez nem jellemző. Elena miután befejezte, viharosan távozott.

***



Másnap a tanítás előtt Jacob Ayna mellé költözött. Miután vége lett órának megosztotta vele saját álláspontját:
- Csalódtam benned. Sajnálattal látom, hogy te is olyan lány vagy mint a többi. Könnyebb ítélkezni, hinni a pletykáknak, mint időt szentelni a másikra, hogy megismerd.
A fiú hidegen távozott. Elena mélyen elgondolkodott. Érezte, igaza van. De szemmel láthatóan neki is igaza van. Ayna hallgatott ahelyett hogy kiállt volna önmagáért.



Ahogy ballagott tovább, megpillantotta Tomát. Ő is távolságtartó volt vele:
Nem értette miért viselkednek így. Esetleg van valami amiről tudnia kellene?
Odament hozzá, hogy megkérdezze:
- Szia, te is haragszol rám?
A fiút meglepte a lány közeledése:
- Szia! Nem. Miért kérdezed?
- Ma olyan távolságtartóak vagytok velem.
- Csodálkozol? Szerintem hatással lettél Aynára. Amióta ismerem, ilyet eddig még nem tapasztaltam nála.
- Ayna most hol van?
- Haza ment, gyalog. Ma nem lesz edzés. 
- Nem akartam megbántani...
- Ismered?
- Nem mondhatni... Egyszer se beszélgettem vele.
- Ez fura, mert jó sokat tudsz róla...
Elena pár percig nem tudott ehhez mit hozzá fűzni:
- Ennyire igazak a pletykák?
Toma is elcsodálkozott:
- Ilyen dolgokról beszélgetnek itt a suliban?



Néhány lépésnyire tőlük Enzo nézelődött. Toma felismerte:
- Szegény fickó. A lelkét kiteszi Aynáért. Legalább felhívhatta volna, hogy ne jöjjön el érte feleslegesen. Megyek beszélek vele. Amint vissza értem, folytatjuk.
- Rendben.



Toma közölte vele, hogy Ayna már elindult és röviden összefoglalta, mi is történt napközben. Egy idő után Enzo arca aggodalmat fejezett ki. Egy mély sóhaj vétele után így szólt:
- Sejtettem, hogy így lesz. Megpróbálok vele beszélni, de kétlem hogy hatással leszek rá. Úgy érzem vele kellene...
Toma biccentett egyet jelezve, hogy egyetért vele. 


Enzo távozása után, ott folytatták ahol félbehagyták:
- Ő Enzo, Ayna gondviselője. Nem csoda ha félre értik kettejüket. Enzo úgy szereti Aynát, mintha a kicsi húgocskája lenne. A bátyját középiskolás kora óta ismerte. Jó barátok voltak. A halála után pedig a gondjaiba vette. Aynát és Enzót három éve ismerem. Nem tudom régen milyen volt a Főnök, de mostanában sokat változott a javára. Kedvesebb, nyitottabb a környezetére.
Elena elszégyellte magát:
- Sajnálom..
Toma úgy határozott, beavatja Elenát, Ayna sötét múltjába. Majd az iskola udvarán egy padon ülve, hosszas mesélésbe kezdett...


3. rész: Hamarosan!